Fekete István - Rózsakunyhó

E monumentális sorozat célja elvezetni az olvasót „...oda, ahol nagy a csönd, ahol az Örök Rendező békéje pihen erdőn, mezőn és vizeken. Ahol a természet dús kincseinek, fenséges képeinek és látványosságainak alázatos szemlélődésében olyan sokszor imára vezényelünk vadászútjainkon magunknak...” A vadász és a természet elválaszthatatlan, mert „a vadászember a természet gyermeke”. Így lehet az ember, vele a vadászat és annak irodalma – egy a természettel. Ahogy a 2021. évi, „Egy a Természettel” Vadászati és Természeti Világkiállítás üzenete is sugallja, mely alkalomból, egységes formában, újra megjelennek a magyar vadászirodalom legjelesebb klasszikusainak művei, első kiadásukat és halhatatlan szerzőik emlékét felidézve...

FEKETE ISTVÁN (1900–1970)

Jókai mellett magyar irodalom legolvasottabb írója, a magyar táj és természet, a kétkezi emberek világának költői ábrázolója, melegszívű meglelkesítője – senki sincs, aki hozzá foghatóan tudta volna nyelvünk eszközeivel megjeleníteni a természetet és megragadni benne az emberi lélek rezdüléseit. „Szívébe mártott tollal írt”, a természet titkaiból új világot alkotott: emberben és tájban örökké a szépséget kereste, képzelőerejével, föld- és népszeretetével néha őszi melankóliával átszőtt, máskor angyalian derűs valóságot festett. Lírai komolysága, feltétlen hite és honszerelme, mélyen humánus szemlélete, ember és világ együtt lélegző egészét hirdető igazsága, színtiszta, veretes magyar nyelve által vezérelt, bőven termő tolla valódi értéket: nyelvi és irodalmi szépséget teremtett, megnyugvást és lelki békét nyújt olvasóinak. Ha felragyog előttünk a hazai táj egy-egy rejtett szépsége, megérint egy mezei virág ritkán érzett illata, felszáll a rőzse füstje egy kunyhó előtt, vagy halkan sóhajt a szélben hajlongó nádas – vele találkozunk…